2019. október 20., vasárnap

Írás előtt | Ceruzanyomok október

Korábban írtam róla, hogy eddig nagyjából 4 millió karaktert írtam életemben, lassan pedig az 5 millió is meglesz.


Szélsőségesen elhatárolva két írótípus létezik: pantser és plotter. A pantser nem szeret előre tervezni, hagyja, hogy úgy alakuljon a történet, ahogy akar. A plotter ellenben jobban szereti felvázolni a sztorit, alaposan megtervezni, mielőtt írni kezd. Eddig pantsernek tartottam magam, viszont januárban kipróbáltam magam plotterként is, és azt kell mondjam, teljesen más rutint kellett kialakítanom mindkét módszerhez. Pantser rutin plotterként nem működött nálam, és inkább csak tapogatóztam a sötétben, mint ténylegesen írtam volna.
A bejegyzés a Ceruzanyomok körblogolás októberi témájára készült.
A többiek: AnnaAgathaAttilaDaremoLiaRéka

Kezdjük a pantser rutinnal!


Pantserként szükségem van egy A4-es füzetre és egy jól fogó tollra. Ha a képernyő előtt ülök, sokkal inkább "agyalok" a történeten, és nem tudom annyira elengedni magam. Ha csak írni akarok, és nem törődöm különösebben a cselekményívvel, az alaposabb kidolgozással, csak érzésből akarom megírni a történetet, arra általában a NANOWRIMO alatt kerül sor, aminek az a lényege, hogy az ember egy hónap alatt megírjon egy teljes regényt. Pantserként sokkal inkább tudok mennyiséget hozni, mint minőséget. Leginkább így tudom elkülöníteni a két rutint. Ha mindig visszamennék és ötvenszer átírnék minden mondatot, már nem lennék pantser. Megtörne a lendület, és sodródás helyett rágörcsölnék az írásra (ez egyébként így is történt, de erről majd később).
Azt vettem észre, hogy pantserként nagyon erős hangulatra van szükségem az íráshoz, különben hajlamos vagyok elkalandozni, és teljesen más irányba vinni a történetet, ami később komoly hiba is lehet (pl.: egy kellemes nyaralós sztoriban a történet felénél megjelennek a szellemek - megtörtént eset alapján xd). Ezért a rutinomhoz tartozik a füles és a zene. A füles akkor kell, ha nem vagyok egyedül, és nem bömböltethetem hangosan a kedvenc számaimat értelemszerűen. Lehet, hogy a környezetemnek bejönnek a számok, amiket hallgatok, de képes vagyok ötvenszer meghallgatni egymás után ugyanazt a zenét, ha adja a sztori hangulatát. Még a tanuláshoz is van külön zeném. Lehet, később hozok egy tanulós rutint is :D Csak a poén kedvéért, miközben a bejegyzést írtam, ezt a zenét hallgattam: KLIKK
Igaz, most nem történetet írok, de annyira szeretem a zenét, hogy az életem fele kábé zenehallgatással telik. Szeretem a zenét írás közben, olvasáskor, ha buszon ülök vagy ha sétálok. Szóval mindig.
A másik fontos pontja az írói rutinomnak a Pinterest. Ahhoz, hogy a sztori bűvkörébe kerüljek, minden történetemhez szoktam csinálni egy táblát, és mielőtt írni kezdek, megtöltöm képekkel. Persze írás közben bővülni szokott a tábla tartalma, ahogy alakul a történet. Vizuális típusoknak nagyon tudom ajánlani ezt a módszert. Még a blogregényes időkből hoztam magammal ezt a szokást. Régen minden blogregényhez szokás volt karakterképeket és inspiráló fotókat megosztani az olvasókkal. Sok író (ahogy én is) nem tudta átadni a szöveg erejével teljesen a hangulatot, ezért kényelmesebb megoldás volt képekhez nyúlni, de persze ismerek nagyon ügyes és tehetséges blogregényeseket is, én most csak magamból indultam ki :D. Mellesleg az olvasók kevésbé szerették a hosszú, egybefüggő szövegszörnyeket, és a szem kímélése miatt néha megtörték a szöveget pár képpel az írók, ami szerintem teljesen rendben van, és jól is mutat.


Mint itt is :D Szép, nem? xd
Írás közben általában a szobámban vagyok, nagy ritkán suliban (ha azt látjátok, hogy megszállottan írok valamit a folyosón egy A4-es füzetbe, akkor valószínűleg nem a házit csinálom xd). A helyszín nem annyira fontos, ha jön a hangulat, bárhol tudok írni, és írok is. Az egyetlen, amit nem bírok csinálni, az a nasizás írás közben. Kizökkent. Ha épp gyilkosságot írok, elég érdekes közben gumicukrot enni. Ugyanígy a sztori legromantikusabb jelenetébe belecsámcsogni nekem nem megy :D Pantserként csak az írásra koncentrálok.
Viszont szívesen iszok teát, de egy limonádét például csak egy nyári regény írása közben, ahogy kávét inkább őszi történeteknél, forró csokit meg a télieknél. Szóval tea és víz jöhet bármikor, minden más az évszakoknak van alárendelve. Bár így, hogy jobban belegondolok, az sem mindegy, mikor milyen teát iszom. Ha nyár van, banános-ananászos-mangós teát iszom. Tavasszal epreset ittam. Ősszel és télen meg ott az örök kedvencem, a karamellás alma.
Képtalálat a következőre: „almás karamell tea”
Ez a "mániákus hangulatfüggés" egyébként nem csak az írásban, hanem az élet más területein is megjelenik nálam. Ha ázsiai sorozatot nézek, régen mindig cseresznyevirágos teát ittam. Sajnos már vagy két éve nem találok sehol, pedig nagyon szerettem.
Ez az egyébként:
Képtalálat a következőre: „cseresznyevirág tea”

Összefoglalva pantserként...

...az írás során annyit csinálok, hogy nem olvasom vissza és nem javítom, amit korábban leírtam. A lényeg számomra az, hogy haladjak. Nem törekszem arra, hogy jó is legyen, amit írok, csak élvezem az írást, és barangolok a saját világomban.

Nézzük a plottert!

Plotterként is szükségem van tollra és füzetre, viszont A4-es helyett elég egy fele akkora is. És toll helyett néha jobban szeretem a ceruzát, mert azt ki lehet radírozni, és könnyebb javítani egyes pontokat, nem kell mindig átsatírozni vagy kitépni a lapot. Úgy viszont, hogy a cselekmény váza vagy legalább a plot pontok ki vannak dolgozva, sokkal átláthatóbb az egész történet. Először szinopszist írtam, de rájöttem, hogy az nem a legjobban működő vázlat számomra. Egyrészt azért, mert jól tudok rizsázni, és hajlamos vagyok úgy megírni a szinopszist, hogy a "hát ezt most nem tudom" vagy a "ez lehet, hogy nem lesz jó" részeket elhallgatom. És ezek komoly dramaturgiai hibák, pl a plotteres regényemben pl. írtam egy ilyet:
A főszereplők kalandoznak .
Ez szép és jó, de mit csinálnak pontosan? xdd Kvázi semmit egyébként.
Egy cselekményvázlatban ilyet nem engedhetek meg magamnak, mert ott ha nem is fejezetről fejezetre, de a fontosabb jeleneteket bemutatva kell eljutnom a megoldásig. Olyan, mint egy térkép. Ezt is a NANOWRIMO-ról lestem el. Ezért szeretem jobban egyébként a Camp NANO-t, mert ott sokkal barátságosabb a légkör, és van egy hangulata (én meg a hangulataim :P). Sokkal élvezetesebb úgy felfogni az írást, mint egy kalandot vagy egy táborozást.
A plotter énemmel viszont mostanában rosszban vagyok, mert okoz nekem egy kis görcsöt. Annyiról van szó, hogy el akarok kezdeni végre RENDESEN írni egy regényt, azaz szeretném, ha jó is lenne. A probléma itt kezdődik. Még nem vagyok azon a szinten, hogy ez menjen nekem, és rágörcsölök. Pedig nem tudom, mit várok egyébként, hogy majd elsőre megírok egy zseniális regényt? :D Ja, talán a mesékben xd
Szóval egyelőre nem jutottam el a regényig, mert túl nagy falatnak érzem, és félek, még nem tudok megbirkózni vele.
Helyette íróiskolába járok, és próbálok annyit tanulni, amennyit csak lehet.

Remélem, tetszett nektek a bejegyzés, írjátok meg kommentben, nektek milyen írói rutinotok van :)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése